A Strázsa-hegyi Világszépe Kilátó!

Az én drága párommal, éppen egy urbex túrán voltunk, amolyan igazi Bánatvirágos kiránduláson, ahogyan azt mostanában szoktuk. Mivel ilyenkor szeretünk még az adott környéken szétnézni, és éhesek is voltunk, így úgy voltunk vele, hogy meglessük a Monori kilátót! "Mi szem szájnak ingere, le van írva oda le"

Még mielőtt nagyon bele kezdenék a mesélésbe, engedd meg, hogy bemutassam az ország egyik leghivalkodóbb, legvolumenűbb, kiemelkedő kilátó tornyát. A Strázsahegyi világszépe kilátót! A Természetjáró oldalán találtam rá erre a pár sorra, miközben kutatni kezdtem eme remekmű után, így megtudtam, hogy ahol a Gödöllői-dombság végleg belesimul az Alföld síkjába, ott fekszik Monor. Alacsony dombjának, a strázsahegynek tetején kilátótorony nyit panorámát a környező vidékre, a budai hegyekre, illetve tiszta időben az Északi-középhegység vonalára. A pincefalu északi, 190 méter magas pontján 2002 őszén elkészült egy modern kilátó, amelynek magassága 24 méter, felső szintjére 48 lépcső vezet fel. A kilátóról nemcsak a Pincefalu és Monor, de a környező települések, sőt a budai hegyvidék magaslatai is jól láthatók. Tiszta időben az Északi-középhegység is felkéklik a távolban. A torony három olyan szinttel rendelkezik, ahol megállhatunk, és megcsodálhatjuk az elénk táruló tájat. A kilátó tere 2015-ben megújult, ettől kezdve a Magyarországi pincefalvak főtere nevet viseli. Mára ez nagy népszerűségre tett szert a helyi és a Monorra látogató turisták körében; a helyet pergolák, padok, tűzrakóhely teszik komfortossá. Emellett itt található az Ezer pince szőlészeti és borászati tanösvény egyik információs táblája, a kilátó felső szintjén pedig társa, mely tájékozódásunkat segíti. A toronynál lép be a pincefaluba a „Túra a Naprendszerben” terepkerékpártúra útvonala és a P+ túraútvonal, amely a Péteri-tótól Felsőfarkasdig vezeti a kirándulókat. 

Ezek után neki is láttunk hogy szemügyre vegyük, hiszen minden élmény egy emlék lesz. Hát Monorra érve nekem a hegy alapból gyanús lett, ezért ezt tudtuk, hogy becenév lesz. Egy kicsit nehézkesen, de végül sikerült megtalálni az egyébként inkább emelkedőn megtalálható kis építményt amit jól szemléltet az EU pályázati tábla. A pince tér inkább a GPS-nek volt az, bár tény és való, hogy nagyobb mint az a földes útszakasz, ahol felgurultunk ide messzi magaslatba. Én bevallom, hogy egy kicsit még féltem is, hogy felmenjek erre a láthatóan igen erősen megépített kilátóra. Mert hát hiába az erős vas szerkezet ami a tájfunnak is ellenállna, ha engem le kap a heves erős, hegyi magaslati széljárás onnan. De aztán erőt vettem magamon, és fel sétáltam ezen az öt emeletes gigászi monstrumon. A szemből, már lefelé érkező emberek lilás arcát látva nem tudtam, hogy a hideg szél vagy az oxigén hiányos magaslati levegő miatt van. De nyáron, jó.. tavasszal azért megijedtem, hogy az utóbbi lesz. Majd végül felérve, megpillantottam a panorámát! A panoráma egyébként tényleg szép. El lehet látni a városig és vissza. Több információs tábla segít minket eligazodni a rengeteg látni való kavalkádjában. Ezeken megtalálhatóak a leírások, és a szemünk számára látható és láthatatlan nevezetességeket is. Mint például logisztikai központ, hőerőmű, repülőtér antennája, víztorony, rádió antenna, illetve ugye a szem számára láthatatlan tartományú Széchenyi-hegy, Normafa, János-hegy és társai. Szédelegve ugyan, de sikerült letámolyogni a ritkás levegőjű építményről, és kicsit körbe sétálva a környékét végül magunkhoz tértünk. Ha soknak találod amit elmeséltem, felhívnám a figyelmed, hogy a bárki számára elérhető bemutatások és leírások erősen túloznak ezzel  a hellyel. Közük nincs a valósághoz! 

Elindultunk a kemény Covid időszak alatt enni egyet, hogy vissza tápláljuk azt a sok energiát, amit abba fektettünk, hogy felmásszunk a felmászhatatlanba. Így megterveztük utunkat a Taverna étterembe, egy jó gyrosért. Amit meg is kaptunk szerencsére, bár azért egy kicsit fura volt a kiszolgálás mert hát Covid van. Először is, akiket ezzel meg lehet ijeszteni azok ott úgy be voltak mindenezve, hogy a többszörös helyi fertőtlenítés után inkább az ajtóból kiabáltak mit ennének. Én meg besétáltam ahogy azt kell. A kasszás kettőt hátra lépve felvette a rendelésem, majd kiküldött a vírus lepte vad tájra. Egész gyorsan meglett a kajcsi és akkor szembesültem azzal, hogy hiába van csak elvitelre a motyónk, evőeszköz nincs! Sebaj, valahol veszek. Mivel a kaja tűzforró volt és az illata eszméletlen jó, ezért gyorsan de tempósan, mégis haza felé vettük az irányt, amivel Pilis útba esett. Ott a Penny! Lesz villa. Hát. Nem lett villa, mert miért lehetne venni, egy kurva villát egy élelmiszer üzletben, ahol félkész/kész és hűtött kaját is lehet kapni, nem?! Nem gond, tovább szagolgatva a kaját, útnak indultunk és hát hova máshova, hiszen előre megyünk, nem hátra! Út közben a benzinkúton sehol semmi. Maszk az van, ez mondjuk tök jó. Egészen Ceglédig mentünk, nyál csorgatva mint egy veszett vadfalka, berongyolva az első helyre, majd onnan kifordulva mert nem néztük, hogy Aldi, hát itt is miért lenne ilyen? A boltos egyenesen úgy nézett rám amikor megkérdeztem, mintha arról érdeklődtem volna, hogy ott lehet-e aludni. De sebaj, én már a GPS-ről láttam egy parkolót sok ikonnal szóval oda bevágódva és nem várva, de betámadva a Pepcot! Lett villa, kanál, kés minden. Jut jövőre is mert Family Pack apám! A kaja nagyon nagyon finom volt, még ott feelingesen a parkolóban bevertük! Ajánlom a helyet mindenkinek. Ha legközelebb élet és veszélyes időszakban mentek, azért egy kanálgép legyen fejenként mindenkinél. Mi is így (t)eszünk legközelebb. Jól laktunk ti is próbáljátok ki ha Monoron jártok, a hegyi kilátót pedig mindenképpen nézzétek meg mert nem semmi!  Köszönöm, hogy végig olvastad. 

Ha tetszett legyél te is a blog rendszeres olvasója, amit a blog alján tudsz megtenni, illetve iratkozz fel, hogy értesülj a további bejegyzésekről, köszi! Szia, sziasztok!