-Noel! Ő itt Kondás! Mutatta be a fura figurát Noelnek a főnök. Majd folytatta. -A következő pár napban az ő művét kell gatyába ráznod. Olvastad már?
Noel, hűlten nézve Kondást, csak óvatosan rázta a fejét, hogy még nem. Kondás egy szakadt szalma kalapban, lukacsos pólóban, bermuda nadrágban, és koszos pufajka mellényben állt előtte. Nem is tudta eldönteni, hogy vajon Kondás vagy a múltkori ügyfél volt e a vissza taszítóbb. De aztán észre vette a lyukas zoknis szandál kombót és rögtön tudta, hogy bizony Kondás viszi a prímet! Ármin, a főnök, sokáig nem húzva az időt egy tabletet nyomott Noel kezébe és tovább magyarázott:
-Noel, ezt légyszíves fusd át és adj az úriembernek egy vállalható idő pontot, amikor át tudjuk küldeni az iratot a grafikai osztályra. Tudja -fordult Kondás felé- a stúdió fogja majd a borítót megtervezni.
-Noel, akkor megnézed?!
-Persze, de milyen iratról van szó? Kereste a tableten vadul az irományt.
-Azzal adtam oda! Mondta Ármin. Majd vissza vezette a tableten Noelt az irományhoz.
-EZ? Hitetlenkedett Noel.
"ott.vun.amior.zt.hiszi.mindki.hogy.többet.tud.masnal.de.aki.túd.az.túd.az.nm.vithati.meg.senk.ezt.fogo.majdekmondani.ezt.kel.de.fel.kel.veni.mert.fotons.ham.meg.tud.akor.mindki.megtud.és.ebred.het.fel.is.ha.észre.vesz.mi.van.a.valságban.eben.a.könyv.fog.seghetni.mindkinek."
Noelnek a szeme majdnem kifolyt amikor pár sort el akart olvasni. Látott már sok féle dolgot, de az elmúlt napjai, a főnök újításai és az új ügyfelek miatt, az idegei már így is rítus táncot jártak.
-Ez az iromány? Kérdezte újra, most már Kondástól.
-Ehát! Én írtam meg! -Mondta büszkén Kondás. Majd folytatta: -Ez egy önösmeretes kötet lesz, amit végig kiszeretnék adatni itten a cégnél. Vannak benne hibák, de hát négy műszak mellett azért nem könnyű telefont ragadni, ha az ember ki akar bontakozni.
-Vannak benne hibák? Ehhez egy kódfejtő kell! Mi ez a szar Ármin!? Dobta a tabletet a főnöke felé nagy lendülettel. Ármin ránézett, majd erősen vissza pöccintette azt Noelnek.
-Te vagy a lektor, megtudod oldani, meg kell oldani! Viselkedj az ügyféllel légyszíves! Bökte közben hozzá.
-Persze, elnézést Kondás úr! Nézett az ügyfélre. -Ez hány oldal?
-194 oldal lett az első rész
-Rendben, hát akkor egy fél év-év kell a lektoráláshoz, illetve addig legyen kedves megálmodni egy hozzá vetőleges tervet is, amivel megszeretné majd jelentetni.
-Milyen félév? Kiabált közbe Ármin. Ma van kedd, Hétfőn már a borítójában akarom látni! Ez a cég működése! Az ügyfél megálmodja, lekörmöli, mi meg könyvet csinálunk belőle, vagy nem?
-De, valóban Ármin, az a cég. De ez egy rémálom! Egy lidércnyomásos, ágyba fosos rémálom, amiből ha felriadsz, az ágy szélén ücsörgő rézfaszú bagoly még seggbe is kúr! Nézd már meg mi ez! -Dobta újra Ármin elé a gépet miközben felállt!- Ebből hogy lektoráljak? Fejjel lefelé?
A választ meg sem várta, csak kisuhant az irodából. Érezte, hogy teljesen felment benne a pumpa. Elege lett mindenből és mindenkiből. A tetőkertre igyekezett. Felérve, szinte kirobbant a nyitott tetőkertre. Egyenesen a korláthoz sietett. Kicsit kifújva magát, elővéve a legerősebb liquidjét az e-cigibe, rászippantott. A telefonján a zsebebében, az asszisztens már csipogott. Elővette, hogy megnézze, de addigra már a kérdés el is hangzott.
-Pihenő időt a telefon rögzítette, kér egy hűsítő limonádét a büféből? Vagy rendeljek egy sajttortát?
-Kussolj!
-Rákeres a szóra, tusolj?
-Jézusom... Megpróbálta kinyomni de a telefont az közben csak beszélt.
-Cédrusos limonádét a kosárba raktam, óhajt még valamit?
-Anyádat! Üvöltött rá Noel.
-Névjegyzékben szereplő, egyező találat, Anyám. Hívjam?
Vissza rakta a zsebébe és gőzbe burkolózott inkább. Csak nézte a nyüzsgő várost, a 13 emeletes irodaház tetejéről. Minden honnan duda, sziréna és motor hangok áramlottak. Egy fajta tipikus kis ideges város lett a fővárásból. Emlékezett még a gyerekkorára. Amikor még az apja drónjával szedték a cseresznyét a fáról, vagy a Kinectes játékokra amiket az egész család élvezett. Most meg már a fal is beszél és az óhajaidat akarja minden áron megtudni, a jobb eladás reményében. A cégnél se voltak így mindig ám a dolgok. Nívós és elismert kiadó volt mindig is. Csak hát, haladni kell a korral. Már mindent a tablet és telefon irányít, még azt a kurva autót is. Csak berakod a tableted, és ennyi. A telefon meg már azt is számolja, mikor volt szélgörcsöd. Egy perc nyugtod nincs még otthon sem. Mindenből kedvenceidnek kell lenni, mert hajkurásznak a reklámokkal. De ebben a percben kizökkentették Noelt a bambulásból. Hébé állt meg mellette, kezében egy sajttortával és egy limonádéval.
-Eszem faszom megáll... Morogta Noel.
-Tessék? Kérdezte tágra nyílt szemekkel Hébé
-Semmi, gondolom rendeltem egy ilyen izét. Meg inni valót.
-Igen, azért hoztam. Minden rendben?
-Hát persze, csak már tele van a bokáig érő tököm ezzel a sok digitális szarsággal. Nem is eszek édességet.
-Pedig ez egy nagyon finom sajttorta! Mákod van, hogy ma épp volt, mert el szokták kapkodni.
-Mindenkinek ilyen céges telefonja van? Mert akkor nem is csodálkoznék rajta, hogy így fogy.
-Azt nem tudom, mi a Catering vagyunk. Hová tehetem? Kérdezte Noelt miközben lágyan mozgatta előtte az ételt.
-Hát, -nézett körbe Noel- Ott van egy ilyen henger izé, az az uzsonnás dobozom, dobd bele bátran. Majd később megeszem.
-A kukára gondolsz? Nevetett hangosan Hébé.
-Arra hát, nem is én rendeltem, csak ez a fos telefon rögtön kikérte, ahogy kiléptem az ajtón.
-Hát, oda kell figyelni merre jársz. Veszélyes üzem ez, mondta mosolyogva Hébé. Egyébként pedig, oda nem rakhatom. A kamerák látnák, és a főnök kinyírna. De te sem tudod bele tenni, hiszen nem járt még le a szavidő. Tudod, ma már nincs pazarlás. Jó étvágyat! Mondta Hébé és Noel elé rakta a kaját.
-Hát nagyon szépen köszönöm! Esetleg meghívhatlak egy még nem lejárt sajttortára és egy üdcsire? Kiáltotta a lány után.
-Nem köszönöm, én sem eszem ilyeneket. Ez már a tied!
Még akart szólni Hébének, de csörögni kezdett a telefonja. A dühös főnöke volt az.
-Szervusz Noel! Mond, te teljesen normális vagy? Lejáratod a céget egy potenciális ügyfél előtt. Alig bírtam itt tartani. Egyébként meg szerencsédre Oktáv vállalta helyetted.
-Hála istennek! Mert engem a múltkori, meg azelőtti és sorolhatnám még, de te is tudod. Nem vállalok több ilyet!
-Olyan nincs! Vegyél vissza magadból, mert ez már így is sok-sok pontot jelent ez az adatlapodon!
-Szarok az adatlapra. Miért nem lehet olyan műveket vállalni, amiket rendesen el lehet olvasni, vagy egyáltalán le tudtak írni?
-Ahhoz neked semmi közöd. Teremtette le Ármin. Te csak lektor vagy. Azzal is törődj. Semmi közöd milyen mű vagy mi lesz vele. Csak a szöveg helyessége érdekelhet.
-Hát te hülye vagy. Bele szoktál olvasni, hogy miket veszel át?
-Elég legyen Noel! Ne térj el a munkádtól és húzzál vissza a helyedre. Nem hiszem, hogy a tetőkerten lektorálsz egy sütivel.
-Ott dolgozok, ahol jól esik. Meg mi ez a dolog, hogy potenciális ügyfél? Ember! Egy rendes mondatot nem tudott leírni.
-Neked pedig az helyett, hogy ócsárolod, reklámozni kellett volna a cégünk termékét, a könyvírót, nem? Öt könyvet fog hozni a cégnek!
-Tudod mit? Akkor adjunk neki egyet! Aztán ha a könyvírón átment a dolog, akkor majd én le lektorálom majd.
-Már megint túl gondolod magad. Te csak javítgatsz ennél a cégnél, nem pedig átfejleszted. Tudni kéne, hányas a kabát. Tele van az adatlapod már így is.
-Akkor töröljétek ki! Majd lektorálok máshol.
-Hol? A cég könyvírója fél év múlva már PDF kiadó lesz. Az ember csak felkönyveli, mi átnézzük, és mehet is az e-bookra. Ennyi. Sehol nem lesz helyed a világban! Maradjál csak szépen a picsádon és húzzál bele a lektorálásba, mert hamarosan azt is az alkalmazás fogja inkább megoldani.
-Ó hát persze. Mennem kell, elfolyik ez a szar a kezemben.
Noel a kukához sietett, de a kuka nem nyílt, helyette felajánlott egy szabad fakkot a cég ebédlőjének hűtőjében. -Ezt nem hiszem el. Mondta Noel majd a kukán hagyta, amit nem akart magával cipelni már. Az irodájába indult, abba a lepusztult, 8 fős irodába. Aminek 9 szaga van, és 12 zenéje. Ahol már fáj a feje a sok zsongástól. Ahol a nagy könyvek formálódnak! De kezdett már elege lenni mindenből. Épp a 9-.en szállt ki a liftből, amikor a biztonsági szolgálat elé állt egy csekkel. Amit azért kapott mert szemetelt az irodaház területén, illetve utána vitték a megbírságolt szemetet is. Az amúgy a napon már megfolyt sajttortát oda dobta az asztalára. A felmelegedett limonádét az asztala melletti, még nem okos kukába. Aztán leült, és neki kezdett az előtte álló három irománynak. Amiket még a héten le kell tudnia. Mert ha az adatlapja megtelik, akkor el kell hagynia a céget. Az adatlapja pedig mindig megőrzi a rajta lévő adatokat. Nincs menekvés ezek elöl. Szerintem, Noel sosem fogja megszeretni a technikát, amiben felnőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése