Homokbánya - A volt Szovjet laktanya (I. rész)

Bevallom, hogy a régi és elhagyott épületek már gyerekkoromban is vonzottak. Igaz akkoriban az Urbex nem volt ekkora divat és én se halottam róla. Valahogy vonzottak. Illetve a történeteik is. Így volt ez a néhai Hungária Fürdővel is a VII. kerületi Dohány utcában, vagy a még felújítása előtti New York kávéházzal is, ahova akkor beszöktem kicsinek. Aztán tulajdonképpen nem foglalkoztam ilyenekkel. Egészen mostanáig, amikor is újra él bennem a szellem és a régi, vagy elhagyott épületek és más helyek és objektumok iránti felfedező hajlam. Egyrészt mert érdekel, másrészt ezzel és a történeteik felkutatásával emléket tudok állítani. Elsőnek a méltán ismert Homokbányai laktanya komplexumot jártuk meg a párommal. Remélem a képekkel és a leírással át tudom adni mind azt az élményt, amit mi is átéltünk.

A kezdeti felindultságot az Urbex Gyula által készített Szellemvárosok Magyarországon blog jelentette. Főleg, amikor többed magunkkal, kibeszéltük hogy ez minket is vonz és szeretnénk is ezeket a helyszíneket megjárni. Mivel a Homokbánya számunkra nem távolság, és pontosan tudjuk, hogy a volt szovjet laktanya hamarosan teljesen eltűnik a jelenünkből, ezért kiszemeltük magunknak. Igyekeztünk töviről hegyire teljesen bejárni, és felfedezni, behatárolni a teljes laktanyát és alakulását, ezért több napos urbexxé alakult ki. A története össze szedése pedig szintén heteket vett igénybe. Sajnos már nem minden épülete maradt meg. Sőt. Nem csak felújították, hanem teljesen eltüntetett részeket is találtunk, amik ma jelenleg csak kőhalmok, céltalanul. A történet felidézését a Kamera Által blog, és az Amiről a Történelemkönyvek Nem Írnak blog volt a segítségünkre. 

A története valahol az 1940-es években kezdődik, amikor elkezdték kialakítani a magyar harckocsizók számára. A 3. Harckocsi Ezred II. zászlóalja állomásozhatott itt akkoriban. A második világháború után pedig a Néphadseregnek rengeteg laktanyára volt szüksége, többek közt a Homokbányaira is. Az 5. Gépesített Lövészhadosztály állományába tartozó 88. Légvédelmi Tüzérosztályt folyamatosan mozgatták az országban, 1952-1954 között volt Kecskeméten. Állomásozott itt még a 104/3. Honi Légvédelmi Tüzérosztály, 12. Lövészezred, majd 1954-től megszűnésig a 12. Gépkocsizó Lövészezred. valamint a 18. Tüzérezred is. A tüzérosztályok feladata, a máig megtalálható repülőtér védelme volt. A ma is megtalálható repülőtér, MH59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisként funkcionál, a város szélén. Az 1956-os forradalom idején a Homokbányai laktanyában állomásozó lövészezred részt vett az eseményekben, illetve a laktanya egyfajta börtönként funkcionált az elfogott felkelőknek.

A kamera által blog összeszedett forrásokból olvasható az oldalon az alábbi bebörtönzésekről és 56-os eseményekről ez a pár sor:

"Október 26-án késő délután, az este folyamán is az ÁVH és a Gyurkó vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka által kivezényelt karhatalmi egység sortüze következtében változott a békés tüntetés fegyveres felkeléssé.

Másnap 27-én a rendőrségre vonultak a felkelők vezetői, hogy a rendőrség segítségét kérjék a járőrözéshez, és hogy ne kerüljön sor olyan súlyos eseményekre, mint Budapesten. A rendőrség ebben segítséget nyújtott, és viszonylag nyugalom volt néhány napig Kecskeméten. Már a forradalom budapesti győzelmét követően, 29-én ellentámadásba lendült Gyurkó vezérőrnagy, letartóztatta és rögtönítélő bíróság elé állíttatta a felkelők vezetőit.

A tárgyalásra a homokbányai laktanyában került sor, törvénytelenül, védők nélkül. Két kérdést intéztek a felkelőkhöz. Az első, hogy részt vett-e a fegyveres felkelésben. Erre mind igennel feletek. A második, hogy önként abbahagyta-e a felkelést. Erre mindenki nemmel felelt.

A rögtönítélő bíróság tízperces tanácskozásokat követően, a hírhedt Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezetésével golyó általi halálra ítélt mindenkit.

A halálraítélteket a laktanyából átszállították a Kecskemét, Mátyás utcai börtönbe, és ott várták az ítélet végrehajtását." 

Illetve egy régi krónika "Katonai diktatúrát vezetett be a megye városaiban, sőt, megkezdték a statáriális eljárásokat is. Kecskeméten a tiszti klubba, a Táncsics-laktanyába és a homokbányai laktanyába gyűjtötték össze az elfogott 50-60 szabadságharcost és a mintegy 400-500 más okból letartóztatott embert. Ide szállították a megye területéről a pártbizottság által felállított rohambrigádok és a katonai járőrök által őrizetbe vetteket is. Elkezdődtek a rögtönítélő eljárások, a kihallgatások is lezajlottak, megbízható források arról azonban nem szólnak, hogy ítéleteket hozott-e a statáriális bíróság. - 1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10."

A rew.hu oldalon pedig a híres Gyúrkó vezérőrnagyról lehet olvasni bővebben. "Gyurkó Lajos 1912. május 26-án Pécsett született. Öt elemit végzett. 1946-tól az MKP gyöngyösi bizottságának titkára volt. 1949-ben a néphadsereg hat hónapos törzstiszti tanfolyamának elvégzése után alezredesi rangban egy ejtőernyős zászlóalj parancsnokának nevezték ki. A következő évben már egy lövészhadosztály parancsnoka. 1950-ben öt hónapos katonatiszti tanfolyamon vett részt, majd a szovjet hadsereg Vorosilov Katonai Akadémiáján tanult, ahol 1954-ben végzett. Hazajövetele után a kecskeméti hadtest parancsnokává nevezték ki. 1956. október 24-én kijelentette, hogy minden erejével az 1919-es fehérterror megismétlődése ellen fog küzdeni: kivégzéssel fenyegette meg a parancsmegtagadó katonákat. Október 25-én 150 főt vezényelt tűzparanccsal a városba, hogy megakadályozza a tervezett tüntetést, így a demonstráció elmaradt. Október 26-án, amikor a felkelők megtámadták a kecskeméti börtönt, a tömegbe lövetett. Október 27-én Tiszakécskén parancsára egy vadászgép géppuskatüzet zúdított a Himnuszt éneklő tömegre: tizenheten haltak meg és 110 volt a sebesültek száma. Csongrádon és Kecskeméten is ő rendelte el vadászgépek bevetését a tüntetők ellen. Kiskőrösön parancsára a repülőgépek először riasztó-, majd célzott lövéseket adtak le a tüntetőkre: hatan sebesültek meg. Kecskeméten október 28-án repülőgéppel gépágyúztatta a cigány-telepet, ahova a felkelők visszavonultak, majd a katonaság átkutatta a városrészt. A kecskeméti harcokban hét felkelő és több katona is életét vesztette. Október 31-én szovjet katonai tanácsadójával a szovjet csapatokhoz menekült. 1956 november 4-e után tagja lett a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának. 1956. december 11-én Egerben vezényelt ki katonákat a tüntetők ellen: az összecsapás két halálos áldozatot és 14 sebesültet követelt. A Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnökeként és a katonai felső bíróság ülnökeként fontos szerepet vállalt a forradalmat követő megtorlásban. 1957-ben a HM-ben kiképzési főcsoportfőnök lett. 1957 és 1960 között a határőrség parancsnoka. 1960. szeptember 1-jén elbocsátották. Ezután a Nagytétényi Sertéshizlalda igazgatója, majd benzinkútkezelő. 1979-ben halt meg. - www.rev.hu

Az 1956-s forradalom után, a laktanyákat a városban, a repülőbázis kivételével a Szovjet fél vette át. Az itt állomásozó magyar alakulatokat megszüntették a következő időkben. 1956 után elindult hát a laktanyák Szovjet alakulatokkal való benépesítése. A teljesség igénye nélkül pedig az alábbi szovjet alakulatok népesítették be Homokbányát:

93-й гвардейской мотострелковой дивизии
93. Gárda Gépesített Lövészhadosztály

902 десантно-штурмовой батальён
902 Légi Mozgékonyságú Zászlóalj

444 отдельный батальон специального назначения / 444 отдельный батальон связи
444. Önálló Különleges Rendeltetésű Zászlóalj / 444. Önálló Kommunikációs Zászlóalj

110-й мотострелковый полк
110. Gépesített Lövészezred

A laktanya a város szélén volt,  közvetlen vasúti bekötése is volt, amit ma már egyáltalán nem lehet megtalálni, hiszen a síneket felszedték, ellopták a terület pedig gazzal benőtt és felismerhetetlen. Mi egy magaslatnak épített beton emelvénnyel találkoztunk amire rá lehetne mondani, hogy az már a vasúti terület, de nem lehet tudni bizonyosan.

1989 áprilisában Lobanov vezérőrnagy, a szovjet déli hadseregcsoport fegyverzeti parancsnok-helyettese bejelentette: Kecskemétről az év végéig 700-800 katonát szerelnek le. A 93. Gárda Gépesített Lövészhadosztályt, melynek több alakulata és a parancsnoksága is Kecskeméten állomásozott, 1990. december végétől 1991 márciusáig fokozatosan vonták ki hazánk területéről, összesen 116 vonatszerelvénnyel (a kivonási ütemterv szerint). Elsőként persze a tisztek családjait. A rádióelektronikai egységeket még 1990 májusában és júniusában kivonták. A biztosító és kiszolgáló egységeket, valamint az anyagi készleteket fokozatosan szállították el. Az utolsó szovjet katonák (az objektumőrök, és az átadást végző tisztek stb.) 1991 júniusában távoztak.

A neten elmerülve, és igyekezve felkutatni a ránk váró épületeket, most már tudjuk, hogy a ruházati raktár, a vasúti bekötés, zászlóalj étkezde már nem áll. A legénységi épület és lakóházak, ma már lakópark és kollégium számára lettek felújítva. A felvonulási tér egy autósiskola kiképző és rutinpályája. Azóta a város egyik legmeghatározóbb gyáregységének köszönhetően, minőségi felújításokba kezdtek. A legénységi lakópark, mára rendes lakóövezet. De a gyáregységhez köthető bölcsőde és óvoda is található. Szintén új a munkásszálló, és a szellemileg visszamaradtak számára készült gyermek foglalkoztató, a bringapark is. Azt viszont sehol nem találod, hogy ez régen egy híres és méltán tisztelt laktanya volt. Csak eltűnik, semmibe vész. Pedig a felújításoknak úgy lett volna igazán húzó értéke, ha egy vagy több  helyen emlékeket állítanak azoknak az időknek, amikor laktanya volt. Szégyellni való nincs benne. Viszont a történelem annál több. Olyan történelem, ami a miénk is, mégis veszni fog. Lassan eltűnik a város életéből. Direkt nem akartam, egy 4 részes bejegyzést írni róla, pedig aki kicsit utána olvas az láthatja, hogy lehet. Inkább igyekszem képek formájában bemutatni, a jelenlegi állapotát, és egy kicsit emléket állítani, a hamarosan teljesen eltűnő szovjet laktanyáról.

Mi elsőnek a régi mosókonyha mögötti élelmiszer raktárakat vettük célba. A teljesen omlásnak induló kiszolgáló épületekből szinte felismerhetetlen romok lettek. A rengeteg oda hordott szemét pedig csak tovább csorbította ezt a látképet. Sajnos ezeken a részeken leginkább üríteni járnak az emberek. Innen pedig a mosókonyha következett, az első nap, egészen rövidke volt, inkább csak ismerkedtünk a volt laktanyával és az azóta ott kialakult élettel. Az azóta buszállomásként alkalmazott téren elhelyezkedő mosókonyha azért még így is elvarázsolt minket. Igazi rom épület, a hozzá való szagokkal, hangokkal és fényekkel. Szerencsére igyekeztünk felkészülten érkezni, ezért elemlámpákkal és több, jól fényképező telefonnal indultunk útnak,többed magunkkal. Mi a "Bánatvirágok"! Azt nem gondolta volna egyikünk sem, hogy ennyi év után, még mindig lehet majd találni Szovjet emlékeket idéző dokumentumokat és tárgyakat. Hiszen sajnos ha valamit valahol elhagynak, azt lerombolják, szét vandálkodják, és ellopják amiket ott hagynak, az emberek. Innen is biztos minden elkerült ami mozdítható. Vagy fűtenek vele az élők, mert, hogy Homokbányán még vannak lecsúszott, rom épületben élő emberek. Igazából mi sem zavartuk őket és ők sem minket. 

Már a mosókonyha hátsó bejáratánál találtunk szovjet nyomokat, mint azt a képeken láthatjátok is. A belső épület elrendezések pedig még így romos állapotukban is megragadják az embert. A WC kialakítások például teljesen megleptek minket, hiszen egy emelvénybe süllyesztett toalett kagylóról van szó. Eddig ilyen például nem láttam. El se tudom képzelni, hogyan lehetett ezt használni normálisan, hiszen ebben a formában tulajdonképpen nyakigláb szarsz, ha rád jön. 

Ugyan már estefele kezdett lenni, de a mosókonyha mögötti legénységi épületbe azért még bementünk. Bár teljesen nem néztünk szét. Viszont itt is találtunk, régi szovjet emlékeket. Sötétben még hangulatosabb, ugyan akkor kicsit horrorisztikus is. Az biztos, hogy még így is élményt adott nekünk. Valahogy imádom az ilyen helyeket, és ezzel most a brigádban nem voltam egyedül. Az alsó szintet bejárva, már terveztük, hogy mikor gyűljünk össze megint és folytassuk a teljes laktanya bejárását.

A következő urbexes napon, a már megkezdett legénységi épületet, és a hátrébb található élelmiszer rakárakkal akartunk kezdeni. Mivel már reggel kiértünk Homokbányára, ezért időnk volt bőven arra, hogy rendesen, és érdeklődve bejárhassuk azt. Így még a régi szovjet tyúkólakat is sikerült górcső alá venni, amit csak tudtunk szépen bejártunk. Az igen csak romos állapotban lévő raktárt teljesen szén verték már az arra járók, illetve az önkéntes langolierek. Az ólak pedig már a természet vissza vett tulajdonába tartoznak. Több ól már szinte csak egy kőhalmaz, a még állóak pedig olyan állapotban vannak, hogy erősen figyelni kell, hova lép az ember hiszen a beomlások úgy álltak mint egy ok/okozat játék, amit ha elmozdítasz, a többit is magával tudja rántani. A legénységi épületbe érve, már alig vártam, hogy végre személyesen is láthassam a neten már látott, teljes falas festmény, amit már ugyan elkezdtek tönkre tenni, átrajzolni és graffitizni, de még így is kivehető, sőt egész jó állapotnak örvend, már a képek alapján. Az képhez érve pedig, ezt csak erősíteni tudom. Egyenlőre még nincs szét gyalázva teljesen. Az viszont kár, hogy ha az épületet bontásnak vagy felújításnak ítélik, akkor ez a festmény teljes terjedelmében halálra van ítélve. Ahogyan a régi BMP emlékmű is teljesen eltűnt a laktanyából. Ezt egyébként nem tudtam kinyomozni, hogy merre lett elrakva vagy mi lett a sorsa.  Ha esetleg valaki tudja, akkor légyszíves írja meg nekem, mert érdekelne, mi lett a sorsa a BMP-nek.

A legénységi épületet átjárva, még elnéztünk a volt alakulótér felé is, ahol az egyik pulpitus is található. A mosókonyha, kihagyott részét is bejártuk a főbejárata felől. Az egyik épületben pedig egy szakítós levelet is találtunk, hozzá járó ajándékokkal és történettel. Én most megosztom a blogon, hiszen konkrét neveket nem tartalmaz, de hátha ezzel segítek nekik az üzenet eljuttatásában, hiszen hamarosan azt az épületet is lebontják, ahol találtuk. Ráadásul a mellette álló épületet is olyan gyorsan lebontották, hogy mire végeztünk a teljes urbexxel addigra szinte már a fű is kinőtt. 

Tudom az elején írtam, hogy nem szeretnék több részes bejegyzést írni. De egyszerűen akkora komplexumról van szó, hogy mindenképpen két felé kell szednem. 

Úgy hogy, a folytatáshoz légyszíves klikkeljetek a bejegyzés alján  található szövegre. Ha pedig tetszett ez a bejegyzés és kíváncsi vagy a többire is, iratkozz fel a hírlevélre amit az oldal jobb oldalán tudsz megtenni, vagy legyél követője a blognak, amit pedig az oldal alján tudsz megtenni. Köszönöm szépen, hogy végig olvastad, remélem át tudtam adni eddig a képekkel a Homokbánya mostani világát.

FOLYTATÁSHOZ KATTINTS IDE!