Az első két részben a hatalmas laktanya főbejárat felöli oldalát és a középső rész elejét néztük át. Ebben a részben pedig a laktanya másik oldalát, a felvonulási tér felöli részeket és a középső rész hátsó fertályát fogjuk megnézni. A csalódottságom, hogy a leszállókat és az azokhoz tartozó épületeket ledózerolták még meg van. Ugyan akkor a vasúti beköttetést még megtalálhatjuk, illetve a laktanya benzinkútjára is rálelhetünk még.
Erről az oldalról érkezve erősebben látszódik a Homokbányai átépítések fejlődése. Itt található a bringapark, a deszkások részére kialakított pálya, munkás szálló és rutin pálya is. Tulajdonképpen ezen a részen is van élet, forgalomból sincs hiány, hiszen itt jár a 1-es busz és beljebb ebben az oldalban is van egy lakópark. Elsőnek a városban csak hangárként ismert, legénységi étkezdét lestük meg, ami a rutinpályaként tovább élő felvonulási tér mellett helyezkedik el. A tér mögött a volt gyengélkedő van, de azt az autós iskola használja. A hangárba belépve az első ami szembe tűnik, az hogy ezt bizony a fiatalok kiaknázzák maguknak, több lerúgott gumi van ott mint egy gumisnál. Szerintem a használattal nem is lenne gond, de ha így tele szemetelik, akkor sajnos hamarosan ettől az épülettől is el lehet búcsúzni. Ami valljuk be, nem lenne annyira fasza azért. Szerintem arra a célra amire most használják, lehetne hasznosítani. De ha mindenképpen oda vész a dolog, akkor legalább egy gokart pálya kaphasson helyet benne. Szép nagy és kultikus helyről lévén szó, megérdemelné mindenki. Én amikor bejártam, egészen az út melletti kapu nyomáig elsétáltam, ahol még lehetett látni az őrbódé helyét.
Tovább haladva felidéztem magamban a régi gyengélkedőben eltöltött időmet, amikor veteránok közt tanultam targoncásnak. Vagyis igyekeztem a szóbeli vizsgát sikeresen megcsinálni és a gyakorlati elemeket sikeresen zárva a felvonulási téren NKH vizsgát tenni, miközben a többi csoport emelőfal vizsgán ügyeskedett, B jogsihoz rutinpályázott, vagy C-hez tanulgatott a felvonulási tér többi részén. Aztán elkezdtünk a párommal beljebb haladni a laktanya mélyére. A kollégium mellé érve egy igen érdekes részhez érkeztünk. Ugyanis a Tudományos ház bővítésére szolgáló építési terület bukkant fel. Aminek az uniós pénzből épített reklámtábla 10 évvel ezelőtti befejezést ígért. Láthatólag ebből semmi nem lett. Gondolom elfogyott az alapanyag vagy az a kevéske pénz, amiről a tábla délcegen tanúskodik, hogy mind egy fillérig bele ölték azt.
A két pulpitust meglesve, a neten olvasott történeteiket felidézve, tovább haladtunk, de a kollégiumig tart csak az út. Onnantól már kidőlt fák és dús növényzet mutatja, hogy erre bizony már semmi nincs. Mi is elfordultunk egy egészen más irányba és ezt azért nem fogom részletezni, mert olyan épület együttesekbe futottunk bele amiket egyenlőre a természet és az elhagyatottságon túl, erőteljes amortizáció, firkálások és vandalizmus nem ért még utol. Inkább a pozíció helyett következzenek a képek, amik remélem át adják mind azt a hangulatot, amit mi is megéltünk benne ottjártunkkor.
Az aznapi urbexelésünket ezek a képek zárták. Nem számítottunk ilyenekre, főleg ennyire jó állapotban nem. Több oldalon keresgéltünk és csak egy-egy részlet látszódik ezekből. Viszont az épület együttes más részében az ajtó felett található képet éppen sehol sem láttuk eddig. Ez óriási öröm volt számunkra, akárcsak a szovjet iratok közt kutatni. Egészen biztosra vettük, hogy ennek nem a Homokbánya volt az utolsó állomása. Pontosan láttuk egymás szemében, hogy sok sok helyszínt fogunk még bejárni. A következő alkalomra már szinte a teljes Bánatvirág Team eljött. Hiszen ez a családi csapat szeret össze járni. Szóval megmutattuk mit találtunk, bejártuk, illetve vissza kocsikáztunk a fürdőig és a helikopter leszállók romjaiig. Majd egy biztos helyet tudva, elindultunk és megkerestük a szervízállást. Szegény épület teljesen romokban hever, de még megtekinthető. Sajnos sem a laktanya benzinkútjával, sem pedig a vasúti becsatlakoztatás helyével nem találkoztunk. Pedig szerettem volna megnézni azt, ahol a szovjet tankok távoztak a laktanyából és ahol a BMP-01 érkezett. Az emlékművet is kutattam, hiszen egy leírás alapján ezen a fertályon kellett volna lennie, de csak kétlépcsős beton emelvénnyel találtuk szembe magunkat. Később a neten megtaláltam a pontos helyszínt és sajnos, már nincs a laktanya területén. Nem tudok a BMP-ről semmi infót. Aki esetleg tud, az légyszíves írja meg nekem, mert tényleg érdekel, hogy mi lett vele. Ha tetszett a bejegyzés és a három részes laktanya kép bemutató, akkor kérlek oszd meg, hogy több olyan emberhez is eljuthasson, akiket esetleg érdekelhet. Ha szeretnél tudni a következő bejegyzésekről, akkor azt az oldal alján tudod megtenni, ahol követheted a blogot. Engem megtalálsz Facebookon és Instagramon is. Az oldal jobb oldalán találod hozzá a linkeket. Nézd meg a képeimet és ha tetszik kövess Instán is. Még több helyszínt igyekszünk bejárni és még több élményt szerezni.
Szépen kérek mindenkit, hogy ha esetleg a képek alapján megkeresné valamelyik helyszínt, hogy ne tegye tönkre. Ne verje szét, ne firkálja össze a festményeket, még ha nem is Van Gogh pingálta fel.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzést, képekben búcsúzom el tőletek most. Illetve emléket állítva, a volt Homokbányai Magyar Harckocsiezred és a későbbi Szovjet laktanyától is. Hamarosan egy videóval is elő állok ennek emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése