Lisunov Li-2, Az Öreghölgy

Éppen kikapcsolódni indultunk, amikor jelezték nekem a többiek, hogy erre lesz egy repülőgép. Képeken már korábban is láttam, de az teljesen kiment a fejemből, hogy útba esik. Szóval erősen vártam már, hogy oda érjünk. Azt viszont nem hittem volna, hogy ennyire szembetűnő lesz a Li-2-es. Még a mai napig is szemcsalogató, jó kiállású repülőgép, pedig az állapota erősen elhagyatott. A Bánatvirágok nem csak meglesték, de be is járták ezt a kultikus öreg repülőgépet!

Bár a repülőgépeket mindig is szerettem, az évek során teljesen nem merültem el benne, mint egy fanatikus. Ezért meglepett, hogy a Li-2 annyira kultusz gép, hogy még saját magyar weboldallal is rendelkezik. Abban viszont nagyon nagy segítségemre volt, hogy megtaláljam a bejegyzésben található repülőgép, Néphadsereg utáni útját. Több repülőgép, oldalszám szerinti követésére van lehetőség. Én sok régi képet, illetve rajzot ott találtam meg, amiket itt is bemutatok a bejegyzésben. A Néphadseregbeli időkről nincsen információ, így azt megpróbálom én kikutatni és ha sikerült, a bejegyzés frissítését mindenképpen jelezni fogom. Szóval Lisunov Li-2. Ott állt, és arra várt, hogy a Bánatvirágok körbe járják, felidézzék a korabeli emlékeket, és kívül-belül emléket állítsanak ennek a gyönyörű gépnek, mely egykor a Néphadsereg 504-es oldalszámú szállítójárműve volt, majd a Malévnál szolgált több ezer felszálláson át. De elöször is nézzük mit lehet tudni a Li2-ről. 

A Li-2 rajzolata

A wikipedia enciklopédiájában "A Li–2 (oroszul: Ли–2, NATO-kódja: Cab) az amerikai DC–3 szállító repülőgépnek a Szovjetunióban, licenc alapján gyártott változata. Típusjelzése először PSZ–84 volt. A Moszkva melletti 34. sz. Állami Repülőgépgyár (GAZ–34) és az 1941-ig Himkiben, majd azt követően Taskentben működő 84. sz. Cskalov Repülőgépgyár (GAZ–84) gyártotta. A licenc-gyártást Borisz Liszunov szervezte meg. Első változatát négytollú légcsavarral felszerelt Svecov AS–62IR csillagmotor hajtotta, a későbbi példányok háromtollú légcsavarokat kaptak. 

A DC–3-tól eltérően, a katonai szállító változaton a szárnyak alatt bombazár, a törzs felső részén, forgatható toronyban beépített géppuska kapott helyet. Magyarországon a Néphadseregben Teve néven állt szolgálatban." található. Magáról a gépgyárról pedig"A Cskalov nevét viselő Taskenti Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés (oroszul: Ташкентское авиационное производственное объединение имени В. П. Чкалова, üzbég nyelven: V. P. Chkalov nomli Toshkent aviatsiya ishlab chiqarish birlashmasi) rövidítve TAPO (ТАПО), vagy TAPOiCS (ТАПОиЧ) az üzbegisztáni Taskentben működő repülőgépgyár, a közép-ázsiai régió legnagyobb repülőgépgyártó vállalata. A gyár 2012-ben beszüntette a repülőgépgyártást és 2014-ben átnevezték Taskenti Gépgyár (üzbég nyelven: Toshkent mexanika zavodi, rövidítve TMZ) névre."

A Li-2-es típusú repülőgép, szerkezeti felépítése az alaptípustól, a DC-3-astól lényegében csak abban különbözött, hogy az amerikai szerelvénygyártmányokról, szovjet szerelvényekre tértek át, valamint néhány szerkezeti megerősítést végeztek a farokfelületek és a törzs egyes szerkezeti elemeiben. Ezen kívül kisebb teljesítményű motorokat építettek be, amelynek következtében csökkent a repülőgép utazó- és maximális sebessége, valamint emelkedőképessége. A szárnyakban találhatók a benzintartályok, összesen 3100 liter befogadóképességgel. A két olajtartály térfogata 256 liter. Ezek külön-külön, az egyes motorgondolák belsejében vannak elhelyezve. A két darab kilenchengeres, 1000 LE-s (735 kW) AS-62 IR léghűtéses csillagmotor, két oldalon, a szárnyközép részre épített, motorgondolák elején helyezkedik el, kör keresztmetszetű NACA burkolattal ellátva. A motorok háromágú, 3,4 m átmérőjű VIS-21 típusú légcsavarokat hajtanak meg, amelyek állásszöge hidraulikusan állítható. Ennél bővebben és szakmailag részletesebb bemutató leírást a fent már linkelt Li-2 oldalán találhattok, ahonnan én is nyertem az információkat. A Néphadseregbeli útját nem tudom, hogy mikor és hogyan fogom majd felkutatni, de igyekszem és a lehetőségek után már a lépéseket is megtettem. Ködfoltok sajnos lehet, hogy lesznek, mert a repülőgép egykori utasterében, hátul, találtam régi ejtőernyős és tandem ugrós matricákat, de rájuk keresve semmit nem találtam. Azt feltételezem, hogy a gép, a teljes pusztulásra ítélése előtt, még rengeteg örömteli élményt és boldog perceket okozott azoknak, akiket felemelhetett a levegőbe. 

 A Li-2-est megközelítve, már elfogott egy örömteli érzés. Hiszen már akkor sejtettem, hogy egy nagyon nívós és különleges repülő lehetett az Öreghölgy. A kissé megbicsaklott külseje ugyan nem utal rá, de szinte egy felemelő aurát érzel a közelében. A hatalmas csillagmotorjai és a rajtuk található három ágú légcsavarok megérintése pedig jó érzésekkel töltött el. Teljesen körbe jártuk, meg csodáltuk, és közben korabeli emlékeket idéztünk róla, élvezve a a gép társaságát. Akkorákat nem is lőttünk mellé, hiszen azt beszéltük, hogy biztos valami katonai felmenő gép volt. Sőt akár még Malév színekben pompázva, integettek az emberek róla a rokonoknak, miközben lesétáltak a gépről. Utólag felkutatva az élet útját, láthatjátok, hogy nem is lőttünk mellé. 

Remélem, hogy majd a másik bejegyzésben található MiG-15bisz-nél sincs ez másképp, és egy jó történeteket át élt gépről tudok majd írni abban a bejegyzésben is. Vissza térve a Li-2-eshez, miután ki örömködtük magunkat a gép körül, mindenáron be akartunk lesni a belsejébe is. A beltér egy igazi urbex repülő! Az elhagyatottság erősen látszik rajta. Ilyenkor egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen ezeket a helyeket szeretem, az illatokat, a hangulát és azt a tipikus urbex hangot, amikor mész egy-egy ilyen terepen. Ezzel a géppel sem volt ez másképp. Szerencsénkre töviről hegyire be lehetett járni, a WC-től a pilóta fülkéig. Másrészt viszont nagyon sajnálom, hogy ilyen sorsokra jutnak bizonyos helyek, épületek vagy tárgyak. Olyanok, amiknek  történelmi jellege van. Jobb esetben egy márvány tábla meg emlékezik ezekről. De sok esetben semmi. Ez szomorú. A jelenünk nyomában haladva, a langolierek elé dobva találok egy csomó mindent. Ezért nagyon szomorú.

1951-ben kezdődik a képeken látható repülőgép élete, amikor is a Budaörsi 49. számú Önálló Szállítórepülő Század, október 10-én három darab Li-2T, a 18439306-os, a 18439307-es és a 18439310-es gyári számú, október 24-én pedig három darab Li-2P, a 18439503-as, a 18439504-es és a 18439505-ös gyári számú repülőgépeket kapta. A fedélzeti számok, a repülőgépek többségénél, a gyári számok utolsó három jegyét idézték. Az 504 egy kárpitozott utasgép volt, amely a többi ilyen tulajdonságú testvérével együtt, a katonai vezetés, illetve az államapparátus vezetőinek rendelkezésére állt. 1957-ben a katonaság átadta a Malév számára a gépet. A Székesfehérváron működő, Motorjavító Állami Vállalatnál jár egy nagyjavításon, és megkapja a polgári légialkalmassági bizonyítványt, mint HA-LIP. Így egy 21 személyes gépként kezdte meg a polgári tevékenységét a szép kárpitos gép, Malév színekben. 1964-ben viszont a MALÉV kínálta fel Li-2-es repülőgépeit a Néphadseregnek. Öt repülőgép így ismét katonai felségjelet kapott, ebben az öt gépben a már HA-LIP jelzéssel ellátott 504-is benne volt. Az újra sorozott repülőkből, Szolnokra, illetve utolsó állomáshelyükre, Szentkirályszabadjára kerültek. A HA-LIP Szolnokra került. A már rendszerben álló Il-14-esek, majd az azokat követő An-24-esek, ellátták a hadsereg személyszállítási feladatait, az An-26-osok megérkezésével pedig, a deszant területről is fokozatosan kiszorultak a Li-2-esek. A HA-LIP ugyan szervízelésre került, de a csarnokból már nem jött ki, 1965-ben leselejtezték és Szolnokon maradt, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, múzeumi környezetben tárolják és később Tiszaligetre kerül. 1995-ben egy magánszemély megvette és kiállította. Ma is megtalálható, igaz ahogyan azt a képeken láthatjátok sanyarú sorsa van. Igazi urbex repülő. Egyéb polgári élete még biztos volt neki, hiszen a repülőben, ahogyan a képeken látjátok, ejtőernyős matricák vannak, amik nem a Malévnál kerültek fel és nem is a Szolnoki Főiskolán. De sajnos adatot erről nem találtam.

Oldalszám: 504

Itt található most: Magyarország

Tervező: Liszunov

Típus: Liszunov Li-2

Altípus: Liszunov Li-2P Teve

Gyári szám: 18439504

Gyártó ország: Szovjetunió

Fajta: Légcsavaros gép

Hazai/Külföldi: Hazai

Üzemeltetés jellege: Katonai majd később polgári

Üzemeltetés kezdete: 1951

Üzemeltetés vége: 1965

Megszűnés oka: Kivonták

Felvéve/módosítva: 2014. 09. 05.

Előző jelzések: 504

Következő jelzések: HA-LIP

1958-ban HA-LIP-ként debütáló 504-es, 2744 leszállással, 996 óra 49 perc repült idővel rendelkezett. Arról sajnos nem találtam semmi infót, hogy a Malév színeiben mennyi felszálláson esett túl, illetve az 1965-ös leselejtezésekor, milyen repülési adatokkal rendelkezhetett. De ha találok valami újat, vagy esetleg valamelyikőtök tud még itt nem szereplő infót az életútjáról, azt szívesen veszem ha megosztja velem. A bejegyzés frissítéseit mindenképpen jelezni fogom. Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett oszd meg, hogy több emberhez is eljuthasson, követni a blogot alul tudod mint rendszeres olvasó, illetve feliratkozni oldalt tudsz. Keress meg Instagramon és Facebookon is. 

Végezetül pedig még néhány kép a Lisunov Li-2P társaságában: