MiG-15bisz - A Hátrahagyott 814-es

Mi  Bánatvirágok, éppen úton voltunk,  amikor felhívták a figyelmem egy érdekes dologra. Ezért neki álltam figyelni, mert kíváncsi voltam mi lehet az,  majd később lehidaltam, amikor megláttam, az igen lepukkant Lisunov Li-2-est egy benzinkút mellett. A Li-2-esről egy másik lapon írok, amit majd a bejegyzés végén be is linkelek. Később amikor ismét erre felé jöttünk, felelevenítve az élményt amit a Li-2-esben szereztem, szóltak, hogy megint lesz majd egy kitérő,  most egy másik gépet nézünk meg. Én pedig teljesen be voltam zsongva. Gyerekkorom óta csodálom a gépeket. A repülés felé is elindultam egyszer, de végül nem léptem meg. Amit ugyan nem bánok, de azért teljesen nem is mondtam le róla. Bár a PPL-ig lehet nem jutok el, mint azt korábban terveztem. Aztán egy reptérhez befordulva kiszúrtam a 814-es, régen szebb napokat látott MiG-15bisz-t. Igaz ma már 1978 kitalált oldalszámmal van, mint ahogyan az a kepéken is látszik. 

Háromnézeti Rajz

"A Mig-15-ös (NATO-kódja: Fagot) a Mikojan–Gurjevics-tervezőirodában kifejlesztett, szovjet első generációs, sugárhajtású vadászrepülőgép. Első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor, majd később részt vett a vietnámi háború légi harcaiban is, valamint több más regionális konfliktus szereplője volt. Licenc alapján Csehszlovákiában, Kínában (J–2 elnevezéssel) és Lengyelországban is gyártották. A Szovjetunióban több mint 12 ezer darabot gyártottak belőle, a külföldi licenc-változatokkal együtt, a teljes gyártási darabszám eléri a 18 ezret. Lengyelországban a MiG–15-öt Lim–1 jelzéssel 1952–1954 között, a MiG–15bisz-t Lim–2 jelzéssel 1954–1956 között gyártotta, a WSK-Mielec repülőgépgyár, a WSK-Świdnik céggel együttműködve." -található a Wikipédián. 

MiG Logója

Illetve a gyártó MiG-ről is bőven lehet találni információt: "A MiG Oroszországi Repülőgépgyártó Vállalat, röviden RSZK MiG (oroszul: РСК „МиГ“ – Российская самолётостроительная корпорация „МиГ“ / Rosszijszkaja szamoljotosztroityelnaja korporacija MiG) elsősorban harci repülőgépek tervezésével, fejlesztésével, gyártásával és javításával foglalkozó oroszországi vállalat. Központja Moszkvában található. A vállalathoz tartozó tervezőiroda (OKB) a szovjet időszakban OKB–155, majd Mikojan–Gurevics-tervezőiroda, később Mikojan-tervezőiroda néven működött. A vállalat által gyártott repülőgépek a MiG típusjelzést használják. Az orosz állami tulajdonú repülőgépgyárakat összefogó holding, az Egyesített Repülőgépgyártó Vállalat (OAK) része".

Mielőtt bevágnám a repülő műszaki paramétereit, hadd mondjam el, hogy igyekszem minél több információt össze szedni, az adott 814-ről, illetve a hátteréről. Bár ennek a gépnek az élet útját nehezen tudom követni, ezért szívesen veszem, ha segítesz benne és felveszed velem a kapcsolatot, ha esetleg úgy látod, kimaradt valami a történetéből.  A MiG–15 középszárnyas felépítésű, erősen nyilazott szárnyakkal és vezérsíkokkal. A szárny -2°-os V-beállítású, törzse félhéj szerkezetű. 

A merevítő bordák és a törzskeretek, dúralumíniumból készültek. A nagyobb terhelésnek kitett csomópontok, nagy szilárdságú acélból készültek. A törzs kör keresztmetszetű, legnagyobb átmérője 1,45 m. Két részből áll. Hátsó része a hajtómű javításához és cseréjéhez leszerelhető.

A törzs orr-részében helyezkedik el a levegőbeömlő nyílás. Ez két elliptikus keresztmetszetű csatornára válik szét, amelyek két oldalt megkerülik a pilótakabint, majd a hajtómű előtt a két csatornafél újra egyesül. A levegőbeömlő nyílás fölött található a fotógéppuska. A törzs elülső részében, felül, a pilótafülke előtt kialakított rádiótérben helyezték el a rádiót és navigációs berendezéseket, a fedélzeti akkumulátorokat, fedélzeti válaszadót, a rádióiránytűt, valamint az oxigénpalackot. A beömlőnyílás alatt van az orrfutó tere, két sűrített levegős palack, a fedélzeti rádió áramátalakítója, valamint a földön töltéshez, leereszthető fegyverbölcső, amelyben a fedélzeti csöves tűzfegyverek találhatók. A kabin mögötti törzs részben kapott helyet a lövésbiztos, öntömítő gumiból készült 1250 l-es üzemanyagtartály. Ezt követi a hajtóműtér, ahol a bisz változatnál Klimov VK–1 gázturbinás sugárhajtómű helyezkedik el. A törzsön több szerelőnyílás van. A hajtómű mögött van a gázsugár sebességfokozója (fúvócső). 

A törzs hátsó részén, két oldalt helyezkednek el az 55°-ra nyitható féklapok. Hátul található még egy 167 l-es, alumíniumból készült kiegészítő üzemanyagtartály. A függőleges vezérsíkba építették be a pörgettyűs iránytű adóját. A pilótakabin hermetizált, egyes helyeken páncélozott. Oxigénrendszere 2 db 4 literes oxigénpalackból áll, hozzá KM–14 vagy KM–16A típusú oxigénmaszk, KP–18 típusú műtüdő és IK–18 jelzőműszer tartozik. A korai változat még nem rendelkezett buszteres kormánnyal. Fegyverzete a törzs orr-részében, alul elhelyezett fegyverbölcsőbe beépített, csöves tűzfegyverekből áll. Fegyverzetét egy darab N–37 vagy Nugyelman–Szuronov NSZ–37 típusú gépágyú 40 db-os lőszerjavadalmazással (54 kg-nyi lőszer), melyhez további két Nugyelman–Rihtyer NR–23 vagy Nugyelman–Szuronov NSZ–23 típusú gépágyú tartozik, 80–80 db-os lőszerjavadalmazással. A gépágyúk elektromos vezérlésű, pneumatikus zárszerkezetekkel vannak ellátva. Célzókészüléke giroszkopikus, ASZP–IB típusú, amelyhez SZ–13 típusú fotógéppuska tartozik. A szárnyakra bombák és üzemanyag-póttartályok is szerelhetők. A bombazárak elektromos működtetésűek, 50–250 kg-os bombák felfüggesztésére alkalmasak. A típus hibája a rövid törzsből adódó stabilitási probléma. Ezt a MiG–17-es típussal oldották meg, ennek hosszabb volt a törzse és szárnyak nyilazási szöge nagyobb volt. 

1951-ben érkeztek meg Magyarországra az első MiG–15 repülőgépek. A MiG–15-el felszerelt első magasabbegység, 1951. március 16-án alakult meg, Mezőfi István alezredes parancsnokságával. Az egység 1951. július 23-án kapta meg az első gépét. 1951-ben összesen 10 db együléses vadász és 4 db UTI MiG–15 kétüléses gyakorló gép érkezett. Kezdetben a szovjet oktatók képezték ki a magyar pilótákat a típusra. Az első önálló magyar sugárhajtású repülést, 1951. augusztus 24-én Mezőfi István hajtotta végre. A második magasabbegységnél, 1952 februárjában indult meg az átképzés MiG–15-re. A pilóták és a műszaki személyzet egy része a Szovjetunióban kapta meg a szükséges kiképzést. A MiG–15 Magyarországon a nyilvánosság előtt, először az 1952. április 4-i díszszemlén mutatkozott be, amikor 20 db MiG–15 húzott át a Hősök tere fölött. A szárnyak, a vezérsíkok és a törzs alsó részét erre az alkalomra, vörös színűre festették. 1952-től a típus folyamatos készültségi szolgálatot adott. 1956-ig egyszerre négy gép volt készültségi szolgálatban, két pilóta mindig a gépben ült, kettő a pihenőben volt készültségben. A gépek az 1950-es években, minden feladatot éles lőszerrel és teljes lőszer-javadalmazással hajtottak végre.

A magyar gépek festése, az 1950–1960-as évek harcászati elveinek megfelelően (gyors gépeknél nincs jelentősége az álcázó festésnek) natúr alumínium színű volt. A felségjeleket a szárnyra, a törzs oldalára és a függőleges vezérsíkra festették fel. A csillagot mindig fehér szegély keretezte. A piros színű taktikai oldalszámot, fehér szegéllyel a törzs oldalára festették. A Szovjetunióban felfestett számok szögletesek voltak, a Magyarországon átfestett gépeken kerek formájú számokat használnak. A kiváló műszaki állapot jelzésére a kabin elülső része alatt, a gép bal oldalán egy kb. 18–20 cm-es vörös csillagot festettek fel. Az 1970-es évektől harcfelderítőként alkalmazott, terepszínű festéssel ellátott gépek egy része két (zöld–barna), másik részük három komponensű (zöld–barna–homok sárga) mintázattal rendelkezett.

1954-ben további gépek érkeztek Magyarországra. Az 1951-es évek első felében, az amerikai felderítő és propagandaanyag-szóró léggömbök ellen, vetették be őket. 1955 nyarán egy kalocsai MiG–15-ös, nekirepüléssel akart megsemmisíteni egy amerikai léggömböt. A gép felrobbant, pilótája (Kósi József százados) meghalt. Az 1956-os forradalom alatt egy MiG–15 semmisült meg, de nem harci cselekményben, a gép felderítő repülés során, hajtómű hiba miatt zuhant le. Az 1960-as évek elején, a megjelent és hadrendbe állított újabb típusok miatt, megkezdődött a magyar MiG–15-k folyamatos kivonása. A legnagyobb selejtezésre 1966-ban került sor, amikor mintegy 30 db gépet vontak ki. A kis számú megmaradt MiG–15-öt az 1970-es évek elejétől, terepszínű festéssel látták el (alul világoskék volt) és harcfelderítőként alkalmazták. Az utolsó megmaradt példányokat 1975-ben selejtezték ki. A Magyarországon alkalmazott MiG–15 és MiG–15bisz gépek, mind szovjet gyártmányúak voltak, a kiképző UTI MiG–15 változatoknál, a szovjet gyártmányok mellett, előfordultak Lengyelországban és Csehországban gyártott változatok is.

A lövés nyomokkal jócskán rendelkező Mig-15, biztos, hogy nagy történettel rendelkezik, amit igyekszek is felkutatni. Ha frissítettem a bejegyzést, akkor azt mindenképpen jelzem. Remélem, hogy ha még mélyre is kell merülni, de sikerül megtalálnom az eredeti történetét. Addig is a 814-es egyedi adataival zárom a sorokat. Köszönöm szépen, hogy elolvastad és ha tetszett akkor oszd meg, hogy eljusson még olyanhoz akit szintén érdekelhet. Keress meg Instagramon és Facebookon is. Ahol szintén tudsz követni ha érdekelnek a tartalmak. A blogot pedig oldalt tudod követni, vagy rendszeres olvasóvá is válhatsz, amit a blog alján tudsz megtenni. 

• Oldalszám: 814
• Itt található most: Magyarország
• Tervező: Mikojan-Gurjevics
• Típus: Mikojan-Gurjevics MiG-15
• Altípus: Mikojan-Gurjevics MiG-15bisz
• Gyári szám: 31530814
• Gyártó ország: Szovjetunió
• Fajta: Sugárhajtású gép
• Üzemeltetés jellege: Katonai
• Üzemeltetés kezdete: 1953
• Üzemeltetés vége: 1972
• Megszűnés oka: Selejtezték
• Felvéve/módosítva: 2012. 08. 24.
• Megjegyzés: Kiállítva a repülőtéren "1978" oldalszámmal.

A LISUNOV LI-2-ES BEJEGYZÉSÉT IDE KATTINTVA MEGTALÁOD!