A feledésbe merült magyar laktanya I. rész + Fotó BOMBA!

A húsz éve bezárt egykori híres laktanya sorsa, néhol eléggé homályba vész. A jelenleg néhány épületben üzemelő paintball és airsoft pályák és a hátsó részt be terítő gyárak és raktárak jellemzik. Az enyészet számára fenn tartott hely számomra szomorú érzéseket keltenek. Mert a méltán komoly helyszínt  számos dologra fel lehetne újítani, vagy alapból fent lehetett volna tartani is. Még egy gyönyörű katonai freskóval is találkoztunk az egyik emeleten, ami szinte biztos, hogy hamarosan már a múlté lesz. Pedig műemlékvédelemmel is rendelkezik.

A Kiskunfélegyházán működő honvédségi laktanya Bem József nevét viselte. 1978 és 1980 között a 7. Dél Magyarországi gépkocsizó lövész hadosztály parancsnoksága volt. Kommendáns, felderítő, egészségügyi és szállító alakulatokkal. A laktanya területén található volt egy Bem-szobor is. Az alkotó, Petrovics József őrvezető ebben a laktanyában töltötte a sorkatonai szolgálatát mint egyetemi előfelvételis. A szobrot eredetileg a laktanya parancsnoki épületének bejáratánál állították föl. Miután az alakulat megszűnt, a Bem-szobor 2001. május 21-én a Helyőrségi Klub udvara került. Korábban a 9. vegyvédelmi zászlóalj, majd az 1992-ben alakult meg ott a 5. Kiskun Elektronika Harc Ezred, melyet a szombathelyi és békéscsabai alakulatokból hoztak létre. 2001-ben szűnt meg, ez volt az utolsó alakulat a maga nemében.

 "Azt hiszem akkor zárták be a laktanyát is. Valahol leghátul volt egy kutyatelep , azok a bunker félék ha jól emlékszem abban az ellátmányt tárolták ,ez a konyha közelében volt" - írta az egyik fórumozó.

Sajnos több történetet és sztorit nem tudtam össze szedni. Pedig azért kíváncsi lettem volna a laktanya életére és esetleg sztorijaira is. Mi a volt laktanyát a főbejáraton vettük be, és rögtön egy gyönyörű látkép borult elénk. Szerintem máig szép a laktanya. Elsőnek a mostanság is airsoft pályaként üzemelő egykori kaszárnya épületet vettük be. Ahol eleinte nem sok esélyt láttam a szerencsére, de azért egy kérdést megért, hogy meg leshetjük-e az egyéb alkalomkor bezárt épületet. Hát, szerencsénk volt, és nem csak arról kaptunk információt, hogy paintball céllövölde, pályák vannak ebben az

épületben, hanem arról is, hogy konkrét versenyek és egy fajta szituációs játékok is szoktak zajlani az egykori MN épületeinek emeletein. De időnként a airsoft sem kizárt. Megmondom az őszintét, hogy én zárt épületes airsoft pályán nem voltam még. A homokbányai vad pályákon kívül nem is láttam még ilyet, de azok meg nem feltétlenül vannak folyamatosan használva, így brutális volt elsőre az igazi paintball csata tér látványa. Az egyébként csontvázra pakolt épületben a falakon és nyílás zárókon néhol még látható nyomokon felül semmi nem emlékeztet arra, hogy katonai épületben vagy, de a jellege és a csatatér azért erősen megadja a hangulatot.

Néhány teremben találtunk bútorokat, amik ugyan korabeliek a a laktanya aktív életével, viszont nem merném azt állítani, hogy eredetileg is ott voltak, mert semmilyen hivatali fémlap nem jelezte ezt, illetve azokról árulkodó helyek sem voltak a bútorokon, pedig komolyan mondom, hogy direkt megnéztük az összeset. Emeletről emeletre haladva, leginkább csak a játékokra emlékeztető és ahhoz fűzhető jelöléseket láttuk meg elsőnek, de azért jobban szét nézve még akadtak korhű dolgok. Mint például az alábbi képeken látható ajtó jelölések. A parkettázás néhány helyen még egyben volt, igaz darabosan, és leginkább sehol. De ezt ezért is emeltem ki, mert talán ez az első olyan egykori laktanya,

ahol parkettával találkoztam. Igazi recsegős, pattogós, nyikorgós parketta! Az épület ablakain beszűrődő fény, néhol gyönyörű félhomályba burkolják a termeket, és van ahol az erősebben beszűrődő fény és a por miatt lesz hangulatos a terem. Volt, ahol találkoztunk függönnyel és karnissal is, amit szerintem merhetek korhűnek mondani. Az az épület amelyik jobb állapotban van, egyébként a paintball pálya. Az egyik kedvencem ebből az épületből, az a terem volt, amelyiken a korhű tapétákon kívül az ablak is szépen megmaradt. A katonai életre utaló táblák plusz élményt adtak a kiránduláshoz, bár sajnos sokkal azért nem találkoztunk mi már. Az épületben egyébként iskola táblákból kialakított célba lövő pályák nagyon hangulatosak! Szinte kedvet kap az ember, hogy kezébe ragadjon egy airsoft puskát és kipróbálja. 

A paintball és airsoft pályaként üzemelő fő épületben eltöltött idő alatt már érzékeltük, hogy ez megint csak nem egynapos túra lesz, és már akkor elkezdtük tervezgetni a következő alkalmat. Tényleg hihetetlennek tűnik, de ha az ember nem csak átrohan ezeken a helyeken amikor ott van, hanem részletesen meg is nézi, kicsit azonosul vele, akkor szó szerint rohan az idő. Annyira, hogy kedvességből csak és miattunk nem zárt be, az egyébként délután már zárni készülő paintball bázis. Hiszen itt akkor éppen gyerek táboroztatás volt és hát, mikorra ki értünk már éppen csak nem mentek még haza.

Innen is köszönjük szépen még egyszer! Amikor kijöttünk az épületből, még egy kicsit szét néztünk, és az egykori konyhát is kiszemeltük magunknak. Erre azért még bőven volt idő. A kis épületnek a jellegét elsőre meg sem mondtuk volna. Tök úgy néz ki, mint egy kisebb raktárocska. Persze bent már egészen más a helyzet. Ahogy beléptünk le is esett, hogy ez bizony a konyha, főleg miután a helyiség leltárt szemügyre vettük. Ugyanis ez már a legénységi zöldség előkészítőnek volt a leltár dokumentuma.

Az épület csak kívülről tűnik kicsinek, belülről egész tágas, szép nagy konyhai helyiség tárult elénk. Az ilyen helyekre fényképezővel menni nem érdemes szerintem, a telefont pedig a poros-dohos, félhomályos levegő kicsit össze zavarta, így elnézést a belső képek minőségéért. De azért annyira nem rosszak, hogy ne lehessen megosztani, és ne látszódjanak rajta azok amik miatt készült. A konyha több részre volt osztva. A különböző gépek pedig csak engedéllyel voltak használatosak. Találkoztunk nyershúsos résszel, illetve egy menü táblával, grammkiosztás jelöléssel. Ami azért nem semmi. Itt is találtunk egy kis pluszt, sőt, többet is. Az egyik egy "ibrik" volt, aminek segítségével kívántak jó étvágyat Irma néninek, illetve egy szekrény, amiben egy kis The Walking Dead elemózsiát is találtunk. TWD híján nem estünk neki. Meg hagytuk a rosszabb időkre, de azért jó tudni, hogy ha kell itt lesz egy-egy fej adag a rossz időkre. Hűtő vagy fagyasztó az nem volt valami nagy, bár azért nem is egy otthoni kivitelt kell elképzelni. De voltam olyan spájzban ami szinte pont ekkora volt. 

Még ezen a napon meglestük a mellette álló épületet is, de már így is nagyon hosszú a bejegyzés. A folyatásban be pattintom a többi képet, és biztos vagyok benne, hogy megéri meglesni mert találtunk egy szép katonai freskót is az egyik épületben. Mint később a helyszínen kiderült, az eddig meglátogatott épületben a műszakiak laktak. De volt szerencsénk bejárni a vegyvédelmisek kaszárnyáit is. Mindezt meg is mutatom a folytatásban! Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és külön köszönöm, ha megnézed a a folytatást is. Ha tetszett oszd meg légy szíves, hogy eljusson másokhoz is. Engem megtalálsz a Facebookon, TikTokon és Instagramon is. Sőt, a könyvemet már olvasni is tudod a WattPadon! 

Sziasztok!