A feledésbe merült magyar laktanya II. rész + Fotó BOMBA!

Az előző bejegyzésben az egykori, mára elhagyatott laktanya fő portáján belépve, a konyhát, a parancsnoki épületet, a műszakiak kaszárnyáját néztük meg. Ebben a részben pedig haladunk tovább, egészen pontosan a hátsó rész felé. Megtekintettük az egykori fogdát és őrszobát, az autodront, a kiszolgáló épületeket, az egykori garázst, illetve egy kis kört kiadva ezzel a középső épület együtteseket is. Ezek között már, mögötte pedig teljesen ipari létesítmények és raktárak vették be a területet.

 A történetünk folytatása a konyha rész után folytatódik egészen pontosan. Ahonnan először elnéztünk a vegyvédelmisek egykori kaszárnyái felé. Itt egy eléggé, számunkra meglepő dologba is bele ütköztünk, mert a hidrofor házon felül, egy egykori nyomdába futottunk bele. A még meg maradt táblák erről tanúskodtak, illetve a gépeket tartó beton szerkezet is ezt erősítette meg. A hidroforház és pince rész vegyes érzelmeket generál mert egyrészt a szerkezet önmagában teljesen egyben van. Míg a pince már-már romos állapotban van. A födémet képező tégla sor, egy kicsit sem volt a bizalom gerjesztő kategória. Érdekes és egyben aranyos emlékekbe ütköztünk itt bele, hiszen a pincében találtunk egy kis órát, egy olyat, amit én még az iskolában simán használtam. A néhol megmaradt világító testek, pedig hozták a hangulatát a korszaknak és az elhagyott épületnek egyaránt. A földszintre vissza térve, a nyomdát vettük jobban szemügyre, ami egyébként sem kicsinek, sem óriásinak nem mondható.  Azt sajnos nem tudom, hogy itt mit nyomhattak, mert ennek viszont már semmi nyoma nem volt az üres termekben.

Az épület másik pincéjét is bejártuk ezek után és mint a fenti képsorokban is látható, a vegyvédelmis rész azért kicsit komplexebb, így azt meghagytuk a másik bejegyzésre.  Ebben a pincében már találtunk korabeli firkákat, amik az idő vasfogának és az amortizáció pusztításának is sikeresen helyt álltak. A nagyobb pince, kicsit talán jobb állapotban volt mint a másik, ami tökéletes megerősítést ad annak, hogy ha egy kicsit figyeltek volna az épületek állag megóvására, akkor a bejutó vizesedés meggátolásával már meg maradtak volna egytől egyig ezek az épületek, akár az akkori fényükben is. 

Ebben a pince szakaszban a konyha további raktárjai voltak, amikről az ajtókon még mindig megmaradt jelölések árulkodnak. Mivel a vegyvédelmisek részét a másik bejegyzésre tartogatjuk, ezért miután bejártuk ezeket az termeket, elkezdtünk a hátsó porta felé haladni. A két kisépületről sajnos nem sok minden derült ki számunkra, mivel zártak voltak, kisebb raktárként funkcionálva. A zárt dolgokat pedig nem bolygatjuk, inkább engedélyt kérünk a bejárásra. Így lehet, hogy majd később még lesz külön egy kiegészítő bejegyzés róluk. Az kisépületek mellett, sorakozó dombszerű tároló termek, ma már szintén zárt raktárak. Ezek nagyon vonzottak minket, de sajnos a zártságuk miatt nem tudtunk bejutni. Egykor ezek élelmiszer raktárként funkcionáltak. Az egykori hátsó porta, mára teljesen az enyészeté lett, nagyon bejutni nem is tudtunk, hiszen annyira benőtte a természet.

 A már használatban lévő hátsó részt nem jártuk be, hiszen azok már ugye raktáraknak és üzemeknek adnak otthont. Vissza fordultunk a főporta fele és irányba vettük az egykori őrszobát és fogdát. Útközben pedig meglestük a még számunkra kimaradt épületet. A sorban utolsó épületként, nagy reményekkel mentünk be. Elsőre a pincét jártuk meg, ahol sok-sok emlékkel találkoztunk a műszakiak által lakott területen. Rögtön ki is emelném az AMD-65 gépfegyver részleges szétkapását bemutató táblácskát, amit elsőnek találtunk a pincékben. Nem mentettük meg, mert nincs akkora kapacitásunk sajnos erre. Pedig nagyon valószínű, hogy ezek a táblácskák és minden ott felejtett dolog egy idő után a roncsolás áldozata lesz. 

Ezekben a pincékben a műszakik rakodtak, ezeket a kis táblácskák jelzik még a mai napig. Egy kisebb torna terembe is bele futottunk, legalábbis az korhű bordásfal erről árulkodik. 

Illetve itt tűnt fel elsőnek a "feltörhetetlen zárszerkezet", a fa foglalatú, gyurmás-madzagos pecséthely! Ez kérem szépen egy igazi hungarikumnak számít, amik ezekben az épületekben még a mai napig többnyire sértetlenül találhatóak meg. Számunkra már megszokott, hogy mindig bele futunk egy-egy tetembe, ami szerencsére nem emberi jellegű. Bár ezt nem mindig szúrom be a képek közé, azért most egy kicsi kivételt teszek, mert egy őzike lelt itt örök nyugalomra, a pincék közt. Az egyben lévő, elhagyott és mégis hangulatos pince soron még a mai napig találkoztunk egykori dokumentumokkal, kulcs táblákkal, műszaki/vegyvédelmi táblákkal és egy viszonylag szép állapotban fent maradt, egykori domborzati térképpel is. 

 Miután a pincét tüzetesen bejártuk, elkezdtünk felmenni az épület földszint, és emeleteire. a körleteket megtekintve, találkoztunk néhány "pecsét zárral" illetve az adott termek egykori rendeltetéseinek emlékeivel. Néhol a katonai tanítás maradványaival, sőt! Korhű függönnyel is. Az épület elhagyatottsága egyszerűen lehengerlő számomra, holott tudom, sok más számára inkább lehangoló. Ilyenkor vegyes érzelmek dúlnak bennem. Mert egyszerre élvezem ezeket a helyszíneket, és egyszerre sajnálom, hogy ilyen állapotba kerültek. Sajnálom, hogy korunk társadalma, ennyire tékozló, illetve meg elevenedik előttem, hogy tulajdonképpen az életben mi csak villanás vagyunk, se több, se kevesebb. Az idő mindig is totálisan végig fog rajtunk tarolni. Egészen addig, ameddig már nyomunk sem marad. Elpocsékolt időként pörög le előttem az, amit nem a magam részére forgatok, nem arra élem meg, hogy kiadjam magam, felfedezzem és űzzem a bennem rejlő lehetőségeket, illetve a szeretteinkkel való pihenés, együtt nem töltött időket is. Ezeket mind-mind tükrözik ezek a helyszínek. 

A képek pedig most szó szerint magukért beszélnek, ezért utat is engedek nekik.

Itt meg is kérdezném, hogy mi az az AEG? Mert nekem ott jártamkor egy kicsit úgy tűnt mintha pihenő rész lenne. De lehet tévedek. Aki esetleg tudja a választ az segítsen ki legyen olyan kedves. Miután megjártuk az épületet, irányba vettük, a számunkra várva várt őrszobát és fogdát. A természet már részlegesen vissza vette magának a kisebb épületet, de olyan bizarr állapotban mint a hátsó porta, nincsen szerencsére. A hangulatosan nevezhető kis épület, valószínűleg a maga idejében egyáltalán nem számíthatott annak. A gépfegyver tartó nekem személyes kedvencem volt. Egészen idáig ilyet sem rosszabb sem jobb állapotban nem láttam még testközelből. Pedig nagyon vonzanak a fegyveres dolgok. Az épületben sok fent maradt üzenettel találkoztunk, amikből a képek közé is bevágtam egyet, kettőt. Fura, ugyan akkor tiszteletet igénylő kisugárzása van ennek a kis épületnek. 

Tovább haladva a hátsó rész egy-egy bizonyos pontját lestük meg. A természettel erősen benőtt részeken az egykori gázfogadást vettük észre, illetve egy fent maradt, korhű lámpa oszlopot. Az egyik középre eső épület zárt volt, ezt elvileg a helyi önkormányzat használja raktározási céllal, így ide majd csak a későbbiekben tudunk bejutni, ha kapunk rá engedélyt. Viszont mint egykori fali lámpa, az egyik szerkezet nagyon szépen idézi vissza az akkori időket. A kocsi beálló, viszont mára egyáltalán nem tükrözi egykori mivoltát. A kis közmű épületeket végig járva, illetve az egykori autodront végig sétálva, hamarosan a bejegyzés végéhez közelítünk. Köszönöm szépen, hogy végig olvastad! Kérlek oszd meg, hogy eljuthasson minél több emberhez, akiknek szintén bejöhet ez a bejegyzés. Nézz szét a blogon, további hasonló vagy egészen más tartalmakért. Én itt most elköszönök, találkozunk a laktanya harmadik részében. Tovább pedig még találtok képeket a jelenlegi állapotokról. 

Sziasztok!