Hát ki ne ismerné az egyik legjobb magyar filmet, az Üvegtigrist?! Naná, hogy senkinek nem kell bemutatni! Mármint a filmet, mert azért időnként igen is be kell mutatni néhány embernek. Igénylik. De én most a filmre gondoltam. A másik bejegyzésben a "Rám-szakadék, egy igazán felüdítő túra!"-ban mint azt meséltem a Rám,-szakadékhoz mentünk ki. Mivel Tinnye útba esett, ezért természetesen meglátogattuk. Én egyszer már jártam ott egy kis pihenőre, de Timi még nem, így hát megbeszéltük, hogy körbe nézzük rendesen. Az úgy is elmaradt nekem is. Szóval itt egy kis kitérő a Rám-szakadékos történetben.
Ha egészen pontos akarok lenni, akkor felütöm a netet és megkeresem, hogy egészen konkrétan maga az Üvegtigris forgatási helyszíne, az nem teljesen Tinnye, hanem a Garancsi-tó. A Garancsi-tó Piliscsaba és Tinnye között található, utóbbi külterületén, gyönyörű környezetben. A térség egyetlen, évszázadok óta meglévő tava kedvelt kirándulóhely. A tó és környéke helyi védettségű természetvédelmi terület. A fővárosiak kedvelt kirándulóhelye és horgásztava is. Írja a Wikipédia.hu. A "regényes fekvésű" tó alacsony hegyek által közrefogott völgykatlanban jött létre; sokáig természetes eredetűnek tartották, ám az újabb kutatások szerint antropogén hatásra jött létre valamikor a középkorban, útépítés miatt elrekesztődött, agyagos talajú völgyben. A tóval és környékével kapcsolatban a környező településeken több legenda, népmonda is kialakult. A tó halászati hasznosítására már a török időktől vannak adatok, egy 1546-os összeírás idején halászati hasznát 100 forintra becsülték; az itt termő nád hasznosításáról (learatásáról és jobbágyházak fedéséhez való alkalmazásáról) ugyancsak már a XVIII. századtól kezdve ismertek adatok. Hasznosították ezen felül a vizet kenderáztatásra és telente jégvágásra is; az itt kitermelt jeget a helyiek a környék vendéglőseinek és mészárosainak adták el. Amikor 1842-ben Tinnyei földbirtokos lett, Kossuth Lajos figyelmét is felkeltette a szép fekvésű tó, amit fürdésre alkalmassá kívánt tenni, ezért fel is kérte Vásárhelyi Pált a tó forrásainak feltárására.Erre azonban sajnos nem került sor, minden bizonnyal a neves víz építő mérnök 1846 kora tavaszán bekövetkezett, váratlan halála miatt. A későbbi évtizedekben a völgyben fellelhető agyagot igyekeztek inkább hasznosítani: elsősorban a Tinnyei parasztházak építéséhez használták az itt kitermelt agyagot, de egy időben téglagyár is működött a tó közelében. Az 1950-es években egy ideig kacsa telep működött a tóparton, a környező területeken pedig kukoricát és gabonát is termesztettek, mindez elképzelhetően igen nagy mértékben hozzájárult a tó vizének tápanyagterheléséhez.
.jpg)
Mi megérkezésünkkor, szépen leparkoltunk az üvegtigris elött, kb. ott, ahol Sanyika "locsolgatta" a virágokat, felmentünk a tigrishez, végig hallgattuk az Izzirájder és az Egy hot-dog lesz, pultra csapkodós rendeléseket, aztán kértünk egy kávét. A filmhez képest a helyszín teljesen másképp mutat, például azt a részt, ahol a pottyantóst szét darabolja a menyasszony, benőtte a környezet. Feljebb sétálgatva pedig igazi természetes kéjlakot lehet találni, rengeteg koton gumival és hirtelen jött szarási roham nyomaival. Mivel így nem tudtuk eldönteni, hogy az emberek alapjából ennyire stresszesek, vagy a kaja halad át gyorsan a büféből bennük, nem kértünk végül enni. Utunkat inkább a tigris mögött kezdtük meg, hátha bele futunk valami urbexes nyomba. De olyanra azért nem akadtunk. Viszont ahogy az étterem és a tigris között kivezetett az ösvény, a tó partján, azonnal kiszúrtuk a tutajt! Ugyan ez nem az a tutaj amit Laliék használnak a filmben, de akár még az is lehetne belőle, így majd ha még esetleg járunk arra, be-be nézünk, hogy alakul-e a tutaj, vagy csak annyi amennyi most látható a képeken is. A két vízi bicikli egyikét be akartam csórni, de aztán végül nem estünk neki behúzni a vízbe. Egész napra nem terveztünk maradni. A Garancsi-tó egyébként még ebben az állapotában is szép, így teljesen megértem Kossuth Lajost, hogy látott benne fantáziát. Több ponton is megálltunk egy kicsit nézelődni. és nagyon sajnáltam, hogy pont nem voltak nálam a mágneseim, mert biztos, hogy egy kicsit be lógattam volna. Alapjába véve nem egy nagy tóról beszélünk, de a kellemesen kialakított útvonal mentén haladva, teljesen fel tudja frissíteni az arra járókat. Én egy kicsit máshogyan terveztem volna ha utólag kerültek volna ide az építmények, mert kicsit túl zsúfolt hatást kelt az egyik part szakasz, de hát ugye, nem mai tervezések, és az étterem sem annak kezdte, hanem horgász háznak. De a szépségéből egyáltalán nem farag le ez a dolog. Miután szépen lassan körbe értünk, bevágódtunk az autóba, és folytattuk az utunkat, a fő cél felé, a Rám-szakadékhoz, amit a bevezetőben még meg is linkeltem, így onnan rögtön meg is tudjátok lesni. Mindenképpen megérte megállni egy kicsi elidőzni a Garancsi-tónál. Ne hagyjátok ki, ha erre jártok, csak ne szemeteljétek szét a helyet légy szíves, elég sok felé van elhelyezve kuka erre a célra, tartsuk meg olyan szépnek a tavat és környezetét amilyen szépnek csak lehet.
Köszönöm szépen, hogy végig olvastad, és ha tetszett, oszd meg légy szíves, hogy minél több emberhez eljuthasson, akiknek lehet szintén tetszeni fog. Engem megtalálsz Instagramon, ahova a képeimet szoktam felrakosgatni, és TikTokon is, ahova időnként videókat dobok fel. Facebookon is megtalálsz, ahova a blog vagy az Insta megosztásokat szoktam jelezni, vagy egyéb dolgokat megosztani.
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése