A Rám-szakadék számomra egy olyan túrázási lehetőség, amit szeretek többször is megjárni. Sőt! Az egyik legkedvesebb helyem. A szintkülönbségek, a táj, környezet, az ott található felszabadult emberek mind, mind egy jó nappá varázsolják ezeket a túrákat. Biztos, hogy több bejegyzés fog még születni erről a helyről. Hiszen a természet ezer arcú, és én eddig tavasszal voltam leginkább erre. De mindenképp megakarom tapasztalni a többi arcát is ennek a felemelő helynek. Ráadásul a végére érve se unalomba ütközünk, bár én a természetben egyébként sem tudok unatkozni. Lukács-árok, Dobogókő, csak hogy említsek valamit a Pilis szépségeiből, ahova egyébként folytatólagosan el is lehet jutni a Rám-szakadékot megmászva.
Ez már szokásom, hogy mielőtt belevágnék az élményekbe, bemutatom mivel is volt dolgom. Legyen az egy urbex túra, vagy akár egy elhagyott repülőgép. Most is ezzel kezdem, mert szeretek kutatni azután amivel tapasztalatom volt. A
parkerdő.hu oldalán sok információval, biztonsági értesítéssel és tanáccsal, illetve a jellegzetességek leírásával találkozhatunk. "A Rám-szakadék lenyűgöző természeti szépsége miatt méltán tartozik a térség legismertebb kirándulóhelyei közé, amit nem csak a környékről, hanem az egész országból sokan felkeresnek: a látogatók éves száma meghaladja a 60.000 főt. A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de vannak befelé dőlő falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején patakká duzzadhat. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A völgy alsó és felső bejáratánál erdei pihenőhely fogadja az érkezőket. A Rám-szakadék természeti adottságai miatt egyike a legnehezebben járható magyarországi jelzett turistaútaknak. A Pilisi Parkerdő Zrt. 2005-ben a szakhatóságokkal egyeztetett fejlesztést hajtott végre, amely során a nehezen járható szakaszokon rozsdamentes anyagból készült létrák és kapaszkodó korlátok, a pihenőhelyeken új asztalok és padok, valamint tájékoztató táblák lettek kihelyezve. Biztonsági okok miatt a Rám-szakadékot Dömös irányából egyirányú lett." - olvasható a fent linkelt oldalon. A
kirándulastippek.hu pedig "A Dunakanyar, és Magyarország legnépszerűbb túracélpontja a vadregényes, sziklás, szűk szurdokvölgy a Rám-szakadék. A korlátokkal és létrákkal biztosított keskeny, sziklás szurdok kihagyhatatlan kirándulás a túrázók körében.
A 2013 őszére teljesen felújított és jóval biztonságosabbá tett útvonal páratlan, kalandos élményt nyújt, egyrészt a csodálatos természeti környezetnek, másrészt a hazánkban egyedülálló, izgalmas, mászós, kapaszkodós, létrázós turistaútnak köszönhetően." -írja erről a valóban gyönyörű helyről. Mint látjátok az évszámokat, folyamatosan rendben tartják, noha én jobban szeretem a természetes emberi kézzel nem formált helyeket, most mégis örültem neki. Hiszen egy patakban, vízesésekkel tarkított mederben kellett felfelé haladni. Így nekünk élvezhetőbb volt azért. Minden oldalt nem emelek ki, aki a fenti linkeken található bővebb információn túl, szeretne még tájékozódni, az a Google-t használva biztosan fog még érdekességeket találni. Mint például az élő világ, kialakulás, földrajzi adottságok. Én inkább belemerülnék az élményeimbe.
Mivel az Alföldről érkezek, így engem a pest utáni, ide vezető út is lenyűgöz. A Pilisbe egyre jobban haladva pedig egyszerűen imádom a természetet, és a kanyargós utakat. Dömösbe érve pedig teljesen kiszakadok a hétköznapokból. A Duna melletti parkoló erről jelentősen segítségünkre is van. A túl parton emelkedő Budai-hegységen található Remetebarlang, rögtön szemet szúrt, ahogyan más-más szépség is amiket mindenképpen be akarunk majd járni. Szóval, magunkba szívva a hely friss levegőjét, a nyugodtságot, megindultunk egyenesen a Rám-szakadék felé. A város oda vezető utcácskái végig vannak nyilazva, így tulajdonképpen rossz felé nem is lehet elindulni. Mivel mi túrázni és kirándulni imádunk, de nem vagyunk teljesen elmerülve ebben, így tök jól jött az út jelölés. Viszont ez a túra a végére eszünkbe jutatott egy csomó mindent, amivel csak fejlődni tudtunk a többi, akár hosszabb, napozós túrákhoz. Hiszen a kocsit itt már messze kellett hagyni. Itt arra gondolok, hogy amikkel készültünk hol érdemes finomítani, elhagyni inkább mert felesleges, vagy éppen készülni vele mert jól jöhet. De azért szerencsére akkora bakikat nem okoztunk magunknak. Az egész túrát végig élveztük. A kisutcákból már inkább erdősebb útra érve büfékbe, méhészetbe lehet futni, tovább haladva pedig már biztosított, hogy kikapcsolódik aki erre jön. Erdei táblák és útjelzők hívják fel a figyelmet, hogy már túra útvonalon vagyunk. Aztán egy kisebb árkot átsétálva, egyik percről a másikra benne vagyunk a tutiban. Innen már csak ösvény van, ami szépen bele csatlakozik a patakba. Nem tudom meg magyarázni miért imádom ennyire. Annyi minden van. Maga a természet, a közvetlen környezet, a levegő, a táj, a nyugalom, min-mind biztos szerepet játszik ebben. Szóval besétáltunk a mederbe, és a párommal nyakunkba vettük ezt a gyönyörű túra szakaszt.
Ahogy haladtunk előre, egyre jobban vált sziklás környezetté az egész. Nagyon élményfokozó az biztos. Egy dolgot nem értettem, már akkor sem amikor még az erdei úton sétálgattunk. Lehet, hogy én vagyok hülye. De a legtöbb ember ilyen helyre kikapcsolódni jár. Felüdülni, kiszabadulni a hétköznapokból, a szürkeségből ha nagyvárosi, maga mögött hagyni a hajtást, a nyomást amivel sűrűn találkozik. De mégis, akikkel találkoztunk, azoknak nagy része, attól függetlenül, hogy mosolygós, felszabadult és nem utolsó sorban barátságosak voltak. Tulajdonképpen végig rohanták az egészet. Mintha a csak az aluljáróban kellene átsietni az egyik oldalról a másikra. Komolyan mondom, hogy nem tudom miért. Nagyon sok minden mellett elrohannak, pedig telis tele volt és van is szépséggel. Mi azért nem andalogtunk tyúklépésben, de kellemesen nyugodtan haladtunk az úton, sokszor felfigyelve ritkán látható madarakra vagy éppen növényekre. Aztán oda értünk a túra sűrűjéhez. Az első kapaszkodós, létrás mászáshoz. Amit nagy élveztünk, és fogunk is minden alkalommal amikor kijövünk ide. Innen már rendes sziklás terepen visz a meder, aranyos átkelési pontokkal, létrákkal, helyenként mászó korlátokkal. Voltam már itt az akkor 5 éves lányommal, aki nem csak végig csinálta az egészet, de nagyon élvezte. Sőt a teljes Bánatvirágokkal is el fogunk ide jönni. Egyszerűen imádom. Most a párimmal mi is végig csináltuk, sőt végig nevettük és élveztük az egész útvonalat. Több olyan részt is találtunk a vízeséseknél, ahol meg pihentünk gőzölni egy kicsit.
Sokan voltak, lehet rohantak, de nagyon felszabadult a légkör mindenkinek. Mosolygós és barátságos emberek jellemzik. Végig mászva a mederben futó utat, egy kis fahidacska vezet át a meder felett, tovább mutatva ezzel az utat. Hát, én emlékeztem, hogy mi vár rám. Ezért a hidacskán igyekeztünk még pihenni. Tovább menve pedig jött a mámor. Az 1000 lépcsős emelkedő, amiért én személy szerint nem rajongok. De ettől függetlenül azért nagyon szép helyen megy az is. Egészen a pihenőig vezet az út, egy idő után szerencsére elhagyva azt a rengeteg lépcsőt. Innen több felé is lehet menni. Dobogókő, Lukács-árok, illetve egy lefelé vezető út, majdnem a patak meder mellett. Mi a párommal most erre jöttünk vissza, de régebben az erdészeti műút felől mentünk amikor a picivel voltam. Így azokat a képeket is bevágom a bejegyzésbe. szépséggel találkozhatunk, a meder mellett futó úton pedig egy nyugodt, igazi erdei utacska vág egyszer csak egy hegyi ösvénnyé. Ami engem meglepett, mert bár rendes cipőben voltam de talpát tekintve azért nem sok mélyedése volt. Amit ezen a meredekebb erdős szakaszon meg is éreztem, hiszen időnként szeretett megcsúszni. Nem is értettem, hogy a torna cipős kisgyerek hogyan tudott leszaladni, mint aki épp csak a bordás falig fut. De végül szépen nyugodtan leértünk egészen addig a kis árok szerűségig ahol kezdtük. Az erdei utat most mellőztük. Inkább a patakos részen mentünk vissza fele párhuzamosan az erdei úttal. Itt is sok érdekességet láttunk, a tűzrakó például szerintem rohadt hangulatos. Épp használatban is volt, ami hozzá adott a hangulathoz. Attól függetlenül, hogy a túloldalon sétáltunk, még így is éreztük a friss kürtös kalács illata.
Szóval ez átcsalogatott minket azért. Hát, így utólag. Kár volt. A párommal két Bounty nevű kürtöst kértünk. Én azt hittem, hogy mondjuk a belseje kicsit csokis lesz vagy kívül, mindegy de hogy csokis lesz. Arra meg kerül mondjuk kókusz reszelék. Nos, azon felül hogy rohadt sokat vártunk rá, nem nyerte el a tetszésünket. Egy ilyen kókuszos csoki reszelékszerű cuccnak volt neki érintgetve. Így aztán épp hogy éreztük a csokis kókuszos ízt. A kalács íze erősebb volt. Abban semmi kivetni való nem volt. Ne értsetek félre. De két enyhe kürtös kalácsért és két üdítőért hagytunk ott 3000 körül. Nem az árak a lényeg. Hiszen az M0-on egy benzinkúton ittunk már 1200 forintos kávét. Meg ezek is élmények, hiszen hol futsz bele 2000 forintos lángosba, 1200 forintos kávéba egy kúton, hanem akkor amikor kimozdulsz?! Nincs ezzel gond. Élményt ad, későbbi nevetni valót. Csak megemlítettem. Ha esetleg valakinek ez fontos, tudjon róla. Mi majszolgatva a kürtöst, vissza baktattunk az autóig, majd szépen, kellemes és hangulatos szürkületben búcsút vettünk ettől a gyönyörű szép helytől. Elhatároztuk, hogy vissza járunk, és meglessük az útvonal többi részét is, illetve a túlparton fekvő túra utakat és látványosságokat is. Egyszóval megint egy újabb, élmény dús hobbit találtunk.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Ha tetszett kérlek oszd meg, hogy mások is láthassák, olyanok mint akiknek esetleg szintén bejöhet a bejegyzés. Ha érdekel a többi új bejegyezés, az oldal rendszeres olvasója is lehetsz amit a blog alján tudsz elérni. Ez teljesen ingyért van. Illetve feltudsz iratkozni oldalt, de meg tudsz keresni Facebookon és Instagramon is, amit szintén oldalt találsz meg. A Bánat Virágok képre kattintva egy urbex-túrázos Instagram oldalra jutsz, ami szinten mi vagyunk. További szép napot mindenkinek!
Legyetek állandó olvasóim, és kövessetek!
Köszi, sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése